A korán bújó ibolyát szidám: »Édes tolvaj, hol loptad illatod’? Nem kedvesem lehébül? E vidám Mosolyt szemedbe honnan kaphatod? Hol fördél? szépem hő erébe’ tán?« A liljomon szép kezed’ követeltem; A majoránán fürtid zamatát; A rózsákat mind tüskén állva leltem: Egyik pirult, a más halványra vált, A harmadik, piros s fehér egyszerre, Tőled lopá mind s lehed’ a fölé; De büntetésül a tolvaj kehelyre Mérges bogár mászott, és megölé. Láttam virágot többet is; de minde