A tavaszon tőled távol valék; Hogy tarka april járt ékes lepelbe’, Ifjuságot, gyönyört lehelt a lég, A vén Saturn is tánczolt és enyelge. De sem madárdal, sem lágy illata Ezer virágnak, bármi szende-szépek, Nem viditott fel, rá sem birhata Hogy száráról csak egyet is letépjek. Liljom haván szemeim nem mulattak, A rózsa bája sem igézhete: Szépek, de hajh! mind hitvány másolat csak Rólad, gyönyörök mintaképe te! Tél volt nekem, mert nélkülöztelek. Ezek csak árnyid – úgy játszám velek!