Ah, távollétem télhez volt hasonló, Tőled, futó év édes dísze te! Mily fagylaló szél, sűrűn szállongó hó, S borús deczember zord tekintete! Nyár volt pedig hogy tőled elszakadtam. Jött rá az ősz, a tavasz lehitől Termékenyen, gyümölcscsel megrakodtan, Mint terhben hagyott özvegy anya-öl. De gazdagsága mint apátlan magzat, Mint árva remény, tünt föl csak nekem: A nyár veled ment, s a madár is hallgat – Ha nem vagy itt – a puszta fészkeken! Ha dall is: oly busan, hogy a levél Elsárgul ágán, vélvén, itt a tél!