A bűnt magát mi bájossá tevéd! Mely, mint a féreg rózsa szép kelyhében, Megrágja bájaid jó hirnevét, Mily szép alakot ölt nálad a szégyen! A nyelv, a mely megszól kalandidér’, S rosz híren kapva, gáncscsal emleget, Gyalázva bár, akaratlan dicsér, Elnémitván a rágalmat neved. A bűn mily palotába költözött Midőn tégedet választott lakúl, Hol minden foltot a báj fátyla föd, És a mi rút is széppé alakúl! E kiváltsággal, ah, vigyázva élj csak: Mert éle csorbúl a legjobb aczélnak!