Hadd tartsalak még hűnek, bár csalódva, Mint rászedett férj; a hűség színe Lássék előttem hűségnek valóba’, Szemed velem, szived bár messzire. Mert gyűlölet nem lakhatik szemedben: Abból nem láthatom hogy megcsalál. Némely gonosz sziv csalfasága, szemben, Ajkon, redőkben mordan irva áll; De téged ég kegyelme úgy teremte, Hogy arczodon csak édes szerelem Legyen fölirva, s bármi forr szivedbe’, Szemed szendén mosolygjon szüntelen. Szépséged így az Éva szép almája: Bünt rejt s halált magában csalfa bája!