Sok, születésében büszkélkedik, Sok, esze-, kincse-, testi erejében; Ruhába’ más (szabása rosz pedig), Más, eb-, sólyomban, vagy lovakban épen. Gyönyöre megvan minden szenvedélynek, A melyet minden más fölé helyez. De én ilyen szűk mértéket csekélylek, Vágyam csak a legszebbnél szebbre lesz. Szerelmed nékem nagy születésnél több, Kincsnél dusabb, szebb mint sok czifra lom; Sólyom-, vadászeb-, büszke ménnél féltőbb; Ezt birva, mások gőgjét kaczagom. Nyomorom egy: hogy a mi birtokom van, Mind elvehet’d s koldussá tészsz ujonnan.