Gyülölj ha akarsz; s ha valaha: most ám! Most, hogy a sorssal is kell küzdenem. Pártjára állj, engem porig alázván, Utó-csapást ne tarts föl ellenem. Ne légy, szivem majd estéből ha felkelt, A már legyőzött bú utó-hada; Viharos éjre ne hozz borus reggelt; Halál-döfést ha mérsz: csak vágd oda! Ha elhagysz: ne a legvégsőbe’ menj, Apró bajok ha mérgöket kiönték; Rohamba’ jőj; az első hadd legyen Minél a sorstól nem sújthatna több még. Egyéb csapást aztán, akármit lássak, Ez egy után, nem érzek csapásnak!