Hogy elhagysz, mondd, én adtam rá okot: S mentségül nem lesz egyetlen szavam; Nevezz sántának: s bicczentek legott; Fogj rám akármit: nem védem magam’! Nem bánhatsz oly igaztalan’ velem – Hogy ürügyet találj a sziv-cserének – Mint én magammal; kedved’ töltenem: Elesküszöm azt is, hogy ismerélek. Sétáid’ nem kisérem; ajkamon Édes neved, ah szép üdvöm, nem űl, Félvén valahogy azt megbántanom, Viszonyunk’ emlitvén véletlenül. Éretted harczra szállok magam ellen, Mert kit te gyűlölsz: nem lehet szeretnem!