Ha ócsárolsz gúnyos szeszélylyel engem, S epéd rajtam egy fénypontot se hagy: Pártodra állok enmagammal szemben, S igaznak vallak, bármi csalfa vagy. Gyöngéim’ magam ismervén legjobban: Részedre tanukul hozom elő Rejtett hibáim’ s mi csak szenny-foltom van, Hogy vesztemmel te légy új fényt nyerő. Sőt nyereség még rám is hárul azzal: Lelkem gyönyörrel csüngve fényeden, Magát gyalázva, mig téged magasztal: Mi dics neked kettős dics az nekem. Szerelmem a te szolgád mindenestűl: És fényedért szennyfoltot szivesen tűr!