Eskű az én múzsámhoz nem csatol; Más hódolását is bátran vehet’d, A melyet szép tárgyának nyujt a toll, Akármi könyv áldásának, neked. Szép vagy te észre s bájra egyaránt, Szebb semhogy én méltón dicsérjelek: Igy másokat keress festőd gyanánt Kik élénkebb szinekkel festenek. S tégy, kedves így; de bár merítse is ki Müvészetök mind azt mi legjava: Szépségedet hűbben nem festi senki Mint hű barátod egyszerű szava. A hol az arcz magába’ vértelen, Ott kell a máz; neked szükségtelen.