Akár sirverset én irjak tenéked, Rothadni engemet akár te láss: Halál zsákmánya nem leend emléked, Bár érjen engem teljes pusztulás. Mostantól fogva rajtad örök hir van, Bár örök felejtés föd engemet; Én elfeledve fekszem földi sirban, Téged őriznek szívek és szemek. Versem lesz síremléked, a melyet még Most nem levő szemek olvasnak el, S nyelvek hirdetnek, most még nem születvék, Ha sírba’ lesz mind aki most lehel. Te élni fogsz (tollam hatalma oly nagy), Mig ember-ajkon a leh el nem olvad!