Ha rólad írok, oh mint csüggedek! Tudván, jelesb ajk zengi már neved’, S mindenre kész, hogy méltán zengje meg S dalomban elnémítson engemet; De érdemed (mely téres oczeán) Hajót hord, bármi büszke vagy szerény is: Sajkámon, mely övéhez csak parány, Tág színeden feltűnök készen én is. Lebegve föntart, csak kissé segélj Mig ő száguld nagy mélységed fölött, S ha sülyedek, az én becsem csekély, Mig nagy szabás s érték diszíti őt. Azért, mig ő megy, s én a mélybe vesztem, Kinek mit árt? Szerelmem volt a vesztem.