Kit hallani zene: mért hallgatod Kelletlen a zenét? Hisz szép a szépnek Nem ellene; kéj nem kér bánatot; S te mért üzöd, mi csak kedved’ szegné meg? Az édes hangok hű öszhangzatának Szerelmi frigye téged csak azér’ sért, Mert mintha téged nyájasan szidnának, Mért kerülöd a szerelem érzését! Halld: egyik húr a másnak férje, mint Kél frigyre azzal s összhangzik hiven, Mint apa, gyermek, boldog anya, mind Egy dalt dalolnak valamennyien. Szótlan daluk, bár többhang, egybe vész, S azt zengi: „Egy magadban semmi lészsz!”