Mig segélyűl csupán én hívtalak, Csupán dalom volt bájoddal tele; De verseim ma már hanyatlanak, S másé lőn lankadó muzsám helye. Tudom hogy e szép tárgy, mely úgy emel, Méltó hogy a szív méltóbb tollra bizza; De a mit költőd rólad énekel, Tőled rabolja s néked adja vissza. Erénynyel felruház, de ezt a szót Tetőled lopta; szépségről beszél, S rajtad lelé; nem mondhat semmi jót S dicséretest mi nem tebenned él. Hálát nem érdemel magasztalása Mit megfizetnél, az csak tartozása.