A báj enyésztét majd tűkröd mutatja, S az óra drága perczeid mulását; De légyen eszméidnek lenyomatja E könyv, s jegyezd meg jól tanácsadását. Az a redő a melyet a tükör Hűn láttat, tátongó sírt emleget, S az ellopózó árny jelezte kör Örökléthez lopózó perczeket. S mit elméd, im, nem tud megtartani, Bízd ez üres lapokra, s egykor itt E lelkeden nőtt s megvált sarjai Ugy állnak mint új ismerőseid. E bétekintés hasznos lesz neked, S mindig becsesbbé teszi könyvedet.