Új diszbe’ m’ért hogy oly meddő dalom? Nincs benne semmi élénk változat. Mért a divattal nem kaczérkodom? Se új modor, se ritka fordulat! Miért irok csak egyet mindig újra, S az eszmét ismerős ruhába öltöm, Hogy mindenik szó nevem kész tanúja, Mutatva hol, mikép s mi végre költöm. De tudd meg: én egyről zengek, te rólad, Tárgyam csupán te vagy s a szerelem: Azért dalom más semmiről se szólhat, S más szókban a régit ismételem. Uj s régi igy lesz a nap is naponta, S igy lesz a többször mondott ujra mondva.