Hogy a világ ne űzze-fűzze váltig, Mi érdemem volt arra hogy szeress, Én kedvesem, tovább még mint halálig, Feledj: nincs érdemem mit emlegess. Elmés hazugságod tehet csupán Javamra többet mint önérdemem: Ez több dicsőséget fűz én reám Mint a fukar valóság szán nekem. hamisság kelni ekkép hű szívedbe’ Hogy csalfa módon rólam jól beszéljen: Inkább legyen nevem is eltemetve Semhogy téged vagy engem szégyen érjen. Mert én szégyenlem a mit alkoték, Te meg szeretni azt, mi semmiség.