Tovább ne gyászolj, majd ha sirba szállok, Csak mig a gyászharang elhirdeté Hogy én e rút világtul íme válok. És térek még rutabb férgek közé. S ha e sorokba elmerülsz, feledd Mely írta, a kezet: mert úgy szeretlek Hogy inkább vágyom lenni elfeledt Semhogy nevemmel néked bút szerezzek. Oh! hogyha e sorokra néz szemed, Midőn talán már por vegyűlt szivemmel, Ne ejtsd ki többé szegény nevemet, Szerelmed érjen véget életemmel: Nehogy a bölcs világ e bút megértse, És szivedet, velem gunyolva, sértse.