Ha rágalmaznak, az nem árt neked, Mindig a szépre tört a rágalom. A szépség mindig szurja a szemet, A varju égre száll gyász-szárnyakon. A rágalom, csak jó légy, emeli Értékedet, ma már ez megszokott; A féreg a legszebb bimbót öli: S szeplőtlen, tiszta a te tavaszod. Az ifjukornak tőrit elkerűlted, Vagy meg se támadt, vagy győztes te lől; De bárhogy zeng magasztalás körűlted: Nem óv meg az irígyek nyelvitől. Ha a rosznak nem érne semmi vádja, Magad lennél ugy a szivek királya.