Nézd, a mikor keleten a dicső fény Kibukkan s láng-szemével szerte néz: Felé fordul minden szem a föld övén, Magas felségének szolgálni kész. S a mint fölebb hág az ég meredekjén, Mint ifju hős, ereje teljiben: Szin-aranyból vert ösvényét követvén Minden szem rajt’ imádattal pihen. De fáradt szekerét a déli pontrul Ha lefelé forditja bágyadt vénként: Minden szem róla el, s más tájra fordul, Mely áhitattal követé imént még. Ép igy te is, délpontod’ oda hagyva, Feledve hunysz el, ha nem élsz fiadba’!