Mit benned a világ szemével érhet, Az semmi szépítésre nem szorúl; A nyelv (a lélek hangja) csak dicsérhet, S leszólni ellened se bátorúl. Külsődet küldicséret isteníti; De ép e nyelv, mely így mindent megád, Dicséretét más hanggal is vegyíti Ha még a szemnél is mélyebbre lát. Szép lelkedig hat bé tekintetök, S ezt tetteidnek mérlegére tészik; Itéletök nyers, bár nyájas szemök, És szép virágidat gazzal tetézik, S ha illatod külsődnél mást mutat, Oka: lealacsonyitod magad’.