Ah! mért is éljen együtt a ragálylyal, Jelenlétével megszentelni gazt? Mért támogasson ő bűnt önmagával, S társúl szegődvén, mért diszítse azt? Arczát hamis rajz mért vázolja, fesse, Élénk szinekről holt képet csaló? A szegény szépség csalfán mért keresse Az árnyék rózsát, mig övé, való. S ha a természet tönkre ment: miért él Vér-vesztve, mely erében tündökölt? Kincstára annak más nincs az övénél, S a természet csak tőle nyerve költ. Csak rá mutat, láttatni mily erőt Bírt hajdan, e satnyúlt idők előtt.