Fáradt vagyok, sírban vágynám pihenni, Bánt, látni koldúskép az érdemet, Pompával ékes a mihaszna semmi, S esküt szeg a legtisztább becsület, Szégyenletes hely jut dicső erénynek, Szűz ártatlanságon gyalázat ég, Magas tökély meghajlik durva kénynek, S erőt megbénít lomha gyengeség, Művészet a kényszer elnémulni készt, Egyűgyüség az egyszerű igazság, Tudós gyanánt bolond korlátoz észt, Rabbá a jó, s urává lesz a gazság. Ez az, mi fáraszt s űzne mind halálra, Csak hívemet ne hagynám itt magára.