Olyan lesz egykor ő is mint ma én; Dúl rajta az idő ádáz keze. Ha vére hűl s ha arcza szép szinén Redő redőt ér; s ifju reggele Az aggkor lejtős éjihez jutott, S e báj mind, melynek ő ma még királya, Hervad, vagy láthatlanná hervadott, S tavaszsza kincse tolvajkézre szálla: Ekkorra biztosítom őt ma már Duló idő kegyetlen kése ellen, Hogy, életét halálra sértse bár, Szépsége álljon fen, emlékezetben. Szépsége lássék e setét sorokban: Élők azok s halhatlan ő azokban.