Ha semmi új sincs s mind az a mi van Már volt előbb is: úgy a képzelet Mi haszna fárad únos-úntalan Megszülni ujra már szült gyermeket. Oh tudna hatni bár a képzelet Ötszáz nap-útnál távolabbra vissza, S egy régi könyv mutatná képedet Hol már magát az ész betűkre bízza: Hogy látnám mit mondott az ó világ Teljes szépségedről mely oly csodás, S a mint mi irjuk, vagy mint ők irák, Ugy jobb-e, vagy nincs semmi változás? De, jól tudom, ki akkoron dalolt, Dicsénekének gyarlóbb tárgya volt.