Ments’ isten, ki raboddá tett először, Hogy élved óráit figyelve lessem; Vagy számom merjem kérni hol időzöl: Alattvalód ilyet hogyan tehessen? Oh hadd szenvedjem (kész szolgád gyanánt) Szabadságod bilincses távolát; Türelmem elbír mindent egyaránt, És bűnödért nem illet még se vád. Légy hol akarsz: szabadság-leveled Oly tág, hogy az időt te szabd magad; Tedd a mi tetszik: a jog a tied Hogy a fölmentést bűnödnek megadd. Szolgád vagyok, s bár kész pokol kinoz, Nem gáncsolom tetted ha jó, ha rosz.