Kelj új erőre, édes szerelem, Ne mondják: éled tompább mint az éhség, A mely habár betelt ma szertelen, Holnap megint új benn az enni-készség. Te is ilyen légy, s bár éhes szemed Megtöltöd úgy ma, hogy telten lezárod: Nézz holnap újra, s önnön szellemed’ Ne hagyja veszni örök lomhaságod. E bús időköz légyen mint az ár Két park között, a hol két új jegyes Naponta megjelen s epedve vár, És boldog ujra-láthatást keres. Vagy télnek hivd, mely által – mert sivár – Háromszor oly óhajtott lesz a nyár.