Márvány s aranyozott fejedelmi emlék Nem éli túl hatalmas énekem’; Azokra az időktől szenny gyülemlék, Mit itt neved mindegyre szebb leszen. A vészt hozó harcz szobrokat ledönt, Falat leront a lázadás tövig; De Mars vasát, s a harczi láng-özönt A te hired s neved nem félhetik. Irigy mindent felejtés, zord halál, Mind, mind hijába szállnak szembe véled: Hired a legkésőbb korig fenáll, Mig a világra jő a vég itélet. Igy élsz – mig új életre kelsz jövőben – E dalban és szerelmesek szemében.