Oh mennyivel szebb a szépség maga, Ha ékítője a dicsőbb erény! A rózsa szép, de lelke, jó szaga, Még több bájt önt el gyönge levelén. Csak oly piros a csipkerózsa is Mint teljes kerti rózsa kebele; Ugy megvan rajta a kaczér tövis; Lágy nyári szellő úgy enyelg vele; De minden becse szép szinében áll csak; Él keresetlen, magában hal el: Szép kerti rózsa, karján a halálnak, Állandó, édes illatot lehel. Igy lelked is; s ha bájad hervadott: Dalom leszűri, mint az illatot!