Nehéz az út, oly súlyos rajta mennem, Midőn ha majd elérve lesz a czél, Enyh, nyugalom csak mind ezt mondja bennem: »Lásd, kedvesedtől meddig eljövél!« Mely visz, az állat is nyög búm sulyától, S érezve terhem’, bús lépést üget: Ösztön sugallva érzi tán magától Hogy tőled menve ura sem siet. Mit oldalába vágok haragomban Vérző sarkantyúm sem sietteti; Csak bús nyögéssel válaszol; de jobban Fáj nékem az, mint sarkantyúm neki: Mert e nyögésre kél a gondolat, Hogy búm elől van, üdvöm elmaradt!