Akkorra majd – valaha ez ha lész – Midőn mogorván nézsz hiányaimra, S szerelmed végső számadása kész, Eszály-sugallva s illemtől megírva: Akkorra majd, ha megvonván kegyed’, Nem üdvözölsz szemed napsugarával, S tartózkodásra lelvén ürügyet, Idegenül fogsz elkerülni távol: Akkorra im elsánczolom magam’, Előre, enértékem érzetébe, Föladva, önként adva föl, jogom’, És igazadnak védelmére, lépve. Elhagyni engem, oh, teljes jogod: Mert nem tudok, hogy mért szeress, okot!