Mily gonddal óvtam, hogyha útra keltem, Hű zár alatt minden csekélyemet, Hogy megmaradjon nékem illetetlen, S a csalfaság ne vessen rá kezet. De te, kihez mind semmiség e kincsem, Oly édes vígasz, mint búnak mi nagy, Kinél szivemnek drágább gondja nincsen: Minden silány tolvaj zsákmánya vagy. Szekrény csupán téged nem zára el Hol óva légy; de szemem úgy tekint Mint azt, kinek hű zára e kebel Hol ki- s bejársz kényed-kedved szerint. De féltlek, el lészsz itt rabolva mégis: Tolvaj lesz ilyen árért a hűség is.