Haláltusát vívnak szemem s szivem, Szépségeden osztozva dulakodnak: Képedtől tiltja a szivet a szem, A szem jogát tagadj’ a sziv viszontag. Állítja szívem, hogy te benne nyugszol, Elrejtve ott, hová nem hat be szem; A szem tagadja ezt, s vitázva úgy szól, Hogy tűkörében ragyogsz fényesen. Hogy a vitát közöttük döntené el: A gondolat lőn küldve most oda; És ki van adva, bölcs itéletével, A hű szem része s a hő sziv joga. Igy: a külbájon legeljen a szem; Szivé a szivbe rejtett szerelem.