A más kettő, a könnyü lég s a tűz, Mindig veled van én bárhol legyek; Amaz lelkem, ez vágyam a mely űz, S melyek kisérődűl szegődtenek. S ha távozott e könnyebb két elem Hozzád, szerelmi gyengéd hirnökűl, S kettő maradt csak a négyből velem: Éltem halálos búba elmerűl; Mig ujra visszaadja tört erőmet A tőled visszatért két gyors követ, Kik most hozák ép a jó hirt felőled Hogy szépen-épnek láttak tégedet. Hallom s örűlök, de nem hosszasan, Mert küldöm ujra, s én, ülök busan.