Ha volna testem nyers anyagja szellem, Utam’ nem állná sértő messzeség; S akármi messze-korlát állna ellen, Távol daczára hozzád szállanék. S mit ártna, bár föld vég határin állni, Távol tetőled: a gyors képzelet Föld- s vízen oly hamar át tudna szállni Mint látni képleg a kivánt helyet. De öl a gondolat hogy nem vagyok Mérföldeket legyőző gondolat; Csupán test, porból s vizből alkotott, Ki nyögve vár mig a percz enyhet ad. E két silány elemtől nem nyerék Mást mint könyet, kettőjük bú-jelét.