Hogy ő tiéd, nem ez minden bajom; S pedig szerettem, mondhatom, valóban; Hogy te övé vagy, én ezt fájlalom, E veszteség bánt sokkal sujtóbban. De, drága sértők, ím kimentelek: Te szereted, mert tudod én szerettem, S ő, hívemet értem szerette meg, S így én szerelmem áldozatja lettem. Ha téged vesztlek: nyer a szerelem; És vesztve őt: hivem lelé a vesztet; Ti ketten nyertek veszteségemen, S kettőtökért én hordom e keresztet. De mily öröm! Én egy vagyok veled, Tehát így ő csupán engem szeret.