Szilajságodnak kedves kis hibáit, Ha néha épen nem vagyok veled, Kimentik ifjuságod s csalfa bájid, Kit a kisértés, bárhol légy, követ: Szives vagy, igy könnyen megnyerhető; Szép vagy, s igy ostromokkal üldözött; S ha nő eseng: az, kit szült szinte nő, Megállhat-é az ily veszély között? De jaj nekem! Tekintsd az én kinom, S fedd bájidat meg s ifju lengeséged, A mely a kéjvarázszsal egyre von, És szegni késztet kétszeres hűséget: Nőkét, kiket szépséged megigéz, S tiédet, mert hozzám hűtlen te lészsz.