Hogyan lehetne múzsám tárgy szükébe’, A mig te élsz, ki életet lehelsz Édes magaddal költőd énekébe S ki nem közönséges dalt érdemelsz. Magadnak adj hálát ha dal fakad Ez ajkon olyan a milyen megillet: Ki az, kit lényed dalra nem ragad, Ha a költészet is tőled lesz ihlett. Te légy a múzsák közt a tizedik, Tizszerte több a kilencz réginél, S kik hozzád esdnek, adj oly dalt nekik, A mely örök s mely minden kort tul-él. Ha kedvelik ma-nap múzsám dalát: Fáradjak én, s te nyerd diadalát.