Mint boldogít elgyengülő atyát, ha Serénynek látja munkás magzatát: Nekem, kit megbéníta sorsom átka, Vigaszt csak a te jelességed ád. Mert ime szépség, rang, vagyon vagy ész, Részben, vagy mind, sőt több ha még lehet, Neked jutott mint díszes, drága rész; Én oda fűzöm még szerelmemet. S igy nem vagyok már béna, sem szegény, Mert árnyad olyan jóltevőleg éltet Hogy eltelek túl-bőségedbül én, S dicsőséged egy része nékem élet. Mi legjobb, azt kivánja ajakam: Légy boldog! így én százszor az magam.