Vallom, külön kell kettőnknek maradnunk, Bár osztatlan szerelmünk egy legyen; S minden hibát csak egymagamra hagynunk, Hogy terhöket, nélküled, én vigyem. Kettőnk szerelmiben csak egy a czél; De köztünk a sors oly választ emel, Mely, bár szerelmünk változatlan él, Üdvünk sok édes perczét lopja el. Szerelmemet hirdetnem tiltva van, Nehogy bünöm rád vesse szégyenét; Nyiltan te sem tisztelhetsz nyájasan Hogy el ne vedd nevedtől jó hirét. Ne is tedd: úgy szeretlek téged én, Hogy – mint magad – jó híred is enyém.