Mit elkövettél, oly nagyon ne bánd: Hűs érben is van sár, rózsás tövis; Felhőt s fogyást tűr hold s nap egyaránt, S rút féreg őr’l legszebb bimbóban is. Mindenki vét, igy én is, főleg abban Hogy egybevetve mentem bűnödet, Téged feloldlak, bűnt látván magamban, S védem hibádat jobban mint lehet. Te vétkedért magam vallok kudarczot, Ellenfeled lesz védőd, és velem Magammal kezd pert és testvéri harczot Szivembe gyűlölet és szerelem; S ki megrabolva kárt tesz enmagamnak, Bűntársa lészek édes tolvajomnak.