Ha jól eltöltött éltemet tul-éled, S rám zord halál borítja föld porát; S véletlenül ha újra megszemléled Elhunyt hived sok nyers, szegény sorát: Mérd a tökélyhez mit a kor elért, S bár mindenik toll túlszárnyalta már, Tartsd meg, szerelmemért, s nem rímökért, Mit mesteribb kéz jobban eltalál. S csak e nyájas szót szenteld nékem akkor: Hivem szerelme jobb terméket ad Ha ugy fejlik múzsája mint ez a kor, S ő is jelesbek sorában halad. Hogy ő elhalt, ma jobb költők művéhez Szépségök vonz; szerelme, az övéhez.