Ha néma s édes gondjaim elébe A mult idők emlékét fölidézem: Sohajra költ sok bírtnak eltünt képe, Sok régi búm újjal tetézve lészen; A könyfeledt szem új könyben feredhet’ Sir-éj ölébe hullt barátimért: Szerelmemet, a régen elfeledtet Sirathatom, s mindent, mit veszni tért; Keserghetek megint elmúlt keserven, Átélve szórul szóra, kínra kínt; És mintha volna még lefizetetlen, Az elnyögött baj felnyöghet megint: De im, a közbe’, rád gondolva lelkem, Búm megszünik, vesztésim’ visszanyertem.