A csillagokkal kik jó lábon állnak, Hadd vivjanak ki rangot, hirnevet; Hirnévtelen szivem abban talál csak Üdvöt, ha titkon hű szolgád lehet. Hatalmasok fényében a kegyenczek, Mint napraforgó, sütkéreznek ám; De fényök elhal, árnyba, éjbe vesznek Urok arczának egy borúlatán. A hős, ki száz csatán küzdött vitézen, Megbukva egyszer, vége van neki, A hir könyvébül kitörlik egészen, S nyert hirnevét, babérját por lepi. De boldog én, ki szeretek, szeretve, Szivemben őrzelek – s úgy engemet te!