Mint járatlan szinész a szinpadon, Kit sodrából kiejt a félelem; Vagy mint dühöncz, ki ép a tesz nagyon Gyöngévé, mert ereje szertelen: Akkép felejtem, félelembül, én Kimondani, a mit szerelmem gondol; Vagy szenvedélyem lázongó hevén Lohadni látszom tulcsapó lángomtól. Könyvem legyen, bár néma ajakkal, hát Hatalmas szószólója érzetimnek! Szerelmet esd s bizik, várván jutalmát, Hőbben, mint nyelv által lehetne, hidd meg. Értsd meg a néma szerelem szavát! Nem hallja fül, elég a szem ha lát.