Rontó idő! nyelesd el bár a földdel Önkeble minden édes magzatát; Tigris fogát, oroszlán körmit törd el, S égesd porrá az agg phőnix madárt; Hullámidon hozz víg és bús időket, S a változó világ arczúlatán – Szeszély szerint – tépj össze minden éket. Egy undok büntől tiltlak el csupán Csak szépemet ne érintsd gyors röptödbe’, Ódon tolladdal arczához ne nyúlj! Maradjon az – ha átröppensz fölötte – Késő korok szépség példányaúl! De bármi roszat tégy is, agg idő, Dalomban örökifjan vírít ő!