Fáklyáját félre tette – s elaludt Ámor; Diána egyik szolgálója Fölkapta – ott folyt egy jéghabu kút – S belé dugá, hogy lángját majd kioltja. A szerelem lángjától ám a hab Örökre hév lőn; s mely ki sohse hűl: Meleg forrást buzog föl az iszap, Nagy betegeknek bűvös gyógyszerűl. Szépem szemén lángját meggyujtva menten A gyermek, próbául szivemhez ért; Beteg levék, a fürdőhöz siettem, Szegény kór-vendég, ah, enyhűletért. Hijába! gyógyfürdő csak ott van nékem, A hol az új láng gyúlt: szépem szemében.