Honnét tebenned e nagy hatalom Melytől egészen a tied vagyok? Szemem hűségét meghazudtolom, S megeskszem, a nap fénybe’ nem ragyog. A rosz tebenned mért oly megnyerő Hogy tetteidben – bár a leghibásbak – Olyan varázs van, oly csodás erő Hogy bűnöd tetszőbb mint erénye másnak? Ki oktatott annál hőbb lángra szítni, Okom minél több hogy gyülöljelek? S szeretve én mit más kész eltaszítni, Mint mások, engemet ne vess te meg! Ha szeretlek, ki nem vagy érdemes, Én annál érdemesb rá hogy szeress.