Szerelmem, mint a lázkór, azt áhítja Mi a betegséget még neveli; Csak annak él mi a bajt egyre szítja, Beteg vágyában ez kell csak neki. Eszem – szerelmem orvosa – neheztel Hogy még nem őrzém a mit rendele; Már elhagyott, s most szívem vágya veszt el, Mely kész halál, minek nincs gyógyszere. Eszem veszett, remény nincs hogy megéljek, Őrjöngve járok, nincs nyugodni mód, Őrült gyanánt gondolkodom s beszélek S vaktában érem el csak a valót. Hivém, fényes vagy, esküm mondta: bájos; S pokolsetét vagy, s mint az éj, homályos.