Bűnös poromnak magva, árva lélek, Kit lázadó hatalmak hányva-vetnek, Mért gyötrenek belül kín s szenvedélyek, Míg drága díszt adsz a külépületnek? Mért költesz annyit romladó lakodra Holott a béridő olyan rövid? Férgek leselgnek hamvadó porodra S a testnek aztán vége lészen itt. Jobb, lelkem, így szolgád vesztébül élned, Elhagynod a kínt, mely rád nehezül, A múlandót örökkel fölcserélned S belülről lenni dúsnak, nem kivül: Igy a halál neked javadra vál, Nincs több halás ha meghalt a halál.